A településünk bemutatkozik
Fekvése
Jobbágyi Nógrád megyében a Mátra alján, a Nagy-hársas hegy lábánál fekszik, a falut a Zagyva folyó és a 21-es számú főút szeli ketté. A településre bekötőútként vezet a 2129-es közút, ami tovább Galgagutáig vezet. Szomszédos települések: északról Szurdokpüspöki, nyugatról Szarvasgede, délről Apc határolja. Megközelíthető a Hatvan–Somoskőújfalu-vasútvonalon.
Története
Jobbágyi és környéke már az ősidők óta lakott hely volt, határa gazdag lelőhelye a kő-, bronz-, népvándorlás- és honfoglaláskori leleteknek.
Nevét 1342-ben említette először oklevél, a falut ekkor az Aba nemzetségből származott Szalánczi Miklós, a Jobbágyi család őse szerezte meg Szurdokpüspökivel együtt, aki 1344-ben e helységékre szabad ispánságot is nyert és utóbb át is költözött Jobbágyiba, ahol később fia Péter (1363-1375) is birtokos volt. 1424-ben Tari Lőrinc és fia Rupert nyerték a falut adományba Zsigmond királytól. 1454-ben Tari Rupert fia György birtokában volt, 1465-ben azonban Tari György, Guthi Országh Mihálynak zálogosította el. Halála után az Országh és a Nánai Kompolthi családokra szállt, majd 1598-ban Török István, 1754-ben Kanyó György volt itt birtokos, 1770-ben báró Haller Samu tábornok, báró Révay László, Bossányi Júlia és a Nikházy család, 1826-ban pedig gróf Berényi Terézia, Baloghy Lajos, gróf Stahrembergné és a Fáy család. Később pedig Sréter György, Cebrián Antal, Baloghy Lajos, Dobóczky Ignácz, Reviczky Mária, özvegy Koósné szül. Fáy Zsuzsánna volt itt a birtokos. A 19. század közepén Posztóczky János, Frivaldszky Imre, gróf Cebrián Ferencz és Meskó Johanna, a 20. század elején pedig Szent-Ivány Farkasné szül. Patay Jolán, Bérczy Géza és neje Bencsik Mária, továbbá gróf Degenfeld Lajos a legnagyobb birtokosai.
1831-ben a kolera miatt zendülés tört ki a községben, 1856-ban pedig a falu nagy része leégett, majd 1873-ban ismét a kolerajárvány pusztított a lakosok között. A jobbágyi bor, mely a filoxéra-pusztítás előtt országos hírű és a lakosság fő jövedelmi forrása volt. A 20. század elején már inkább a gyümölcstermesztésre helyeztek nagyobb súlyt, Bérczy Gézánénak volt itt 7 holdas cseresznye ültetvénye, amely akkor a legnagyobbnak számított az országban. A termését Bécsbe és az osztrák tartományokba szállították. A helység határában az egyik dűlőt Vámpart-dűlőnek nevezik, mert ezen vezetett a Szuhavölgyön át menő út, melyen azelőtt vámot is szedtek, és a vámszedőnek is volt háza a közelben. A községhez tartozó Kisjobbágyi-puszta a Révayak birtoka volt, akiktől Posztóczky Iván, tőle pedig 1900-ban Szent-Ivány Farkasné szül. Patay Jolán vásárolta meg. Az itteni úri lakot 1880-ban Posztóczky Iván építtette. Az e birtokhoz tartozó kőbányában még Posztóczky idejében, mammut-csontvázakat találtak, melyekből azonban csak töredékeket lehetett kiemelni, miután földomlás következtében két munkás járt szerencsétlenül. Ugyancsak e puszta határában, a Hermann szőlőben, a múlt század eleje körül száznál több honfoglaláskori sírt találtak, melyeknek egy része a Nemzeti Múzeumba került. A 20. század elején Nógrád vármegye Sziráki járásához tartozott. 1910-ben 1659 lakosából 1495 római katolikus, 27 evangélikus, 41 izraelita volt. 2001-ben a település lakosságának 94%-a magyar, 6%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.
Nevezetességei
Templomának déli falán középkori részletek láthatók a román kori és a gótikus templomból.
A község Szurdokpüspöki felé eső végénél található az egykori Andezit Művek, ami Magyarország egyik legnagyobb földalatti hadiüzeme volt. Az 1952-ben a Mátra egyik vonulata alá rejtett titkos lőszergyárat 1960. december 31-én zárták be véglegesen. Jelenlegi funkciója nem ismert, de ma is aktív, feltehetően kormánybunker.
Híres emberek
Itt halt meg 1870. október 19-én Frivaldszky Imre (frivaldi) természettudós, az MTA tagja (született 1799-ben).
Itt lakott (1808 és 1810 között) és itt írta Mátrai vadászat című munkáját Fáy András író (1786–1864).
Bérczy Károly (1821–1867) újságíró, író, korának egyik legjelesebb műfordítója Jobbágyiban tevékenykedett, sírja a község temetőjében található.
Itt született 1867. szeptember 9-én Gubányi Károly vasútmérnök, utazó, író.
Itt alkotott és hunyt el Mészöly Géza (1844–1887) tájképfestő.